Gánt koratörténete PDF Nyomtatás E-mail

Gánt egy német nemzetiségi kisközség a Vértes Tájvédelmi Körzet területén.

"A Vértes - hegység déli szélén egyik bájos zugában rejtőzik Zámolytól északra, Csákberénytől keletre, Csákvártól nyugatra" -írja Károly János Fejér Vármegye Története című munkájában. Az erdőkkel körülvett terület 24 km-re található a megyeszékhelytől, Székesfehérvártól. Időjárását a hegyvidéken klíma jellemzi, mi szerint a nyár hűvös a tél fagyos, jellemzője az északnyugati szél. A csapadék karsztvíz formájában raktározódik. A Vértes hegységi földtani felépítése szerint fődolomitra épül, amit bauxit réteg fed. A felszínt mélytengeri üledék borítja. A természeti adottságok és egyéb további kutatások alapján Gánt Magyarország első, Európában is ismert bauxitlelőhelyévé vált.

Gánt története összekapcsolódik a környező Kápolna, Vérteskozma és Kőhányás történetével. A Gánt elnevezés arra utal, hogy a helység hajdan egy Gan nevű személy birtokában volt. Néhány felfogás szerint a helynév szláv eredetű, de jelentheti a középfelnémet "sziklagörgeteget" is. Gánt első megemlítése 1193-ból, III. Béla oklevelében olvasható. Ebben az időben a terület Székesfehérvári illetoségű német keresztes lovagok birtokában volt. Később teljes egészében a székesfehérváriak fennhatósága alá került. A török időkből nem rendelkezünk adatokkal, de az ismert, Török János földbirtokosnak 1636-ban Gánton birtoka volt. 1662-ben a csókakői Nádasdy gróf úrbáriumában lakatlan pusztaként szerepel. Gánt birtoka a Habsburgok és a törökök közt zajló határmenti harcok következtében elnéptelenedett. 1691-ben Gánt és Kápolna Leopold ajándékoklevelében báró Hochburg János főhadiszállítóhoz került. A bérmalevelekben szereplő szlovák családnevek alapján feltételezhető, hogy a németek előtt itt közel 1740-óta szénégetéssel foglalkozó szlovák telepesek éltek. 1757 május 20.-án gróf Lamberg Antal aláírta az első 93 német telepessel a betelepítési szerződést.
 
A telepesek a birtokon két évig adómentességet élveztek. Bizonyosra vehető, hogy a német telepesek Alsó-Ausztriából, Bajor országból és Svábföldről származnak, mivel Gánton délnémet nyelvjárással beszélnek. A település Csákberény leányegyháza lett. Mivel Gánt és Kápolna 1778-ban 200 katolikust, számlát, Lamberg Ferenc gróf még ebben az évben templomot épített, melyet október 20.-án Szent Vendel, nyájak és pásztorok védőszentjének szenteltek. A templom és a fából készült harangláb a falu központjában a mai sportpálya területén áll. 1783-ban Gánt önállóvá vált, a protestáns szlovákok elköltözése után csak németül folyt az Istentisztelet. A mai Szent Vendel nagytemplom 1839-1841 között épült. A parókia alapításával egy időben megépült az iskola. A mostani általános iskola 1936-bam épült. A falu mai képe az 1860-as évekhez hasonlít: az utca mindkét oldalán szalagtelkes házak állnak, tőlük északra pedig az erdőség. Az erdők uradalmi birtokhoz tartoznak, a szántóföldek pedig a község birtokán képezték. Gántnak nem volt terjeszkedési lehetősége és megélhetőségi gondokkal küszködött.